Pokol - A VÉGTELENÍTETT ELVONÓKÚRA

Sokak számára az egyik legérthetetlenebb dolog, hogy hogyan küldhet egy szerető Isten a pokolra embereket, oda, "ahol - Jézus szavaival élve - a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki".

Nem gyakori beszédtéma ez a keresztények között, kényelmetlen volta miatt kerülni szoktuk. Ha viszont nem-keresztények szögezik nekünk a kérdést, máris megkerülhetetlenné válik. A példázatok vagy hasonlatok gyakran segítenek megérteni dolgokat. Így volt nekem ez a végtelenített elvonókúra metafora is.

Gondoljunk bele, hogy amikor a drogos az elvonóba kerül, akkor óriási fajdalmai vannak, mert valami olyan dologról kell leszoknia, amit nagyon megszeretett. Az az örömfajta, amit a drog miatt rendszeresen átélt, igazából soha nem járt neki, soha nem volt a normális élet része. Az egy kierőszakolt örömfajta volt, amellyel a testét kizsigerelte és tönkretette. Ezzel együtt rendszeresen nagy örömet okozott neki a szer, ami egy ellenállhatatlan, mindent elsöprő szükséggé terebélyesedett. Ezért is hiányzik már észvesztően, amikor elvonják tőle.

Hozzászokott az ember is itt a földön Isten jóságához. Minden pillanatban élvezzük, hogy Ő felhozza a napját jókra és gonoszokra egyaránt, élvezzük az egészséget, a látványt, az ízeket, szagokat, illatokat, érintéseket, és mindenféle jó érzéseket; érdekes, ámulatra késztető eseményeket, a kíváncsiságunkat kielégítő információkat. És mindezek naponta százezrével érnek el minket és erősítik bennünk a tudatot, hogy élni JÓ DOLOG!!!

Sőt még a bűn is ad valamilyen örömet az eltorzult embernek. De amikor vége a földi életnek, akkor Isten kivonja az összes jót a világból és semmi sem marad, ami élvezhető, ami érdekes, ami akármennyire jónak nevezhető lenne. Olyan ez, mint mikor látunk egy narancsot egy tálon, aztán a következő pillanatban már egy teljesen aszott narancsot találunk a helyén. Ugyanis egy szempillantás alatt minden víz kivonódik belőle és egy pici kővé zsugorodik ott a szemünk előtt.

Az ember egy Isten nélküli pici szörnnyé zsugorodik. Mi is maradhatna belőle, ha Isten minden jót kivont a lényéből??? (Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? -1Kor 4:7)

Az élet, amit kaptunk, nem a miénk. Gazdálkodásra kaptuk és ezért vissza kell adnunk, annak, aki adta. A mi életünk NEM ÉRTÜNK VAN, hanem egy nálunk nagyobbért, Istenért. Úgy kell gazdálkodnunk az élettel, hogy az a legnagyobb hasznot hajtsa annak, akitől kaptuk. Az élet megléte tehát nem választható szét, annak céljától. Mindent vagy semmit alapon veszthetjük el vagy nyerhetjük meg, ahogy a Példabeszédekben mondja az Írás: "Aki megnyert engem, nyert életet, és kegyelmet nyer az ÚRtól. De aki vétkezik ellenem, magának árt, gyűlölőim mind a halált szeretik. "(Péld 8: 35 - 36).

Az a borzasztó a pokolban, hogy egyedül minket lehet hibáztatni érte! Akinek nem kell az élet, az a halált választja, nincs középút. Ráadásul ez egy végtelenített elvonókúra, a pokol egyre szörnyűbb hely lesz. Mert ahogy telik, az ott soha el nem múló idő, az úgy telik majd, mintha tényleg egyre több percből állna az óra, és egyre több másodpercből a perc...

Ha még nem tetted, kérlek békülj ki Istennel, amíg teheted!

Isten ateista neve

-----------------------------------------------------------------------------------------------------
Igenis van. Bár az ateista saját bevallása szerint, nem hisz Istenben, mégis van olyan név, amit akkor emleget, amikor egy keresztény.Isten.nevét.emlegeti.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------
Váratlan helyzetek és kiszámíthatatlan fordulatok sorozata vesz körül bennünket naponta: elérjük a buszt vagy féláron megkapunk egy régóta vágyott cuccot. És mit mond ilyenkor egy ateista? Általában a szerencsét,.a.sorsot.és.a.véletlent.emlegeti.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------
A hétköznapi beszédünkben lépten-nyomon feltűnnek ezek a kifejezések. De mi is a szerencse? Nem egy erő, nem egy hatalom. Azt mondanám, hogy a szerencse a körülmények olyatán összejátszása, amely számunkra kiszámíthatatlan eredménnyel jár, és amely összejátszást adott helyzetben kevéssé tudjuk befolyásolni. A szerencse az, mikor szembesülünk azzal, hogy nem csak mi irányítjuk az életünket, sőt néha meginogni látszunk abbéli szilárd meggyőződésünkben, hogy tudjuk-e egyáltalán irányítani azt.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------
A véletlen azonban mindig kiszámítható, akkor is, ha ezzel nem szoktak foglalkozni. Vegyük példának a karácsonyi beiglisütést. Mikor azt mondom, hogy véletlenszerűen szórom meg mazsolával a beigli töltelékét, akkor igazából azt állítom, hogy nem állítottam fel semmilyen rendszert a szórásra. Például nem tettem le szorosan egymás mellé a mazsolákat sűrű csigavonalban, amíg az egész tölteléket beborította. Nem, én csak belemarkoltam és szórtam mindenfele, amíg minden szem rá nem került a töltelékre. De nem véletlen, hogy melyik szem hova esik. Azt, hogy hol milyen sűrűséggel fordul elő mazsola a töltelékben, meghatározza, hogy milyen irányba és milyen erővel lendítettem el markomat az alatta elterülő töltelékre. Számít a mazsola alakja és súlya is abban, hogy hova pottyant. A könnyebb szemek a markomtól messzebb is tölteléket érhettek, míg az áramvonlasabb, kerekebb pédányok könnyen továbbgurulhattak landolás után, a hegyesebb szemek pedig többnyire azonnal a töltelékbe.fúrodtak.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------
Rengetek körülmény merül tehát fel, olyanok is amelyekre az előbb nem is gondoltunk. 'Vél+etlen' = előzetes elgondolást nélkülöző cselekedet. Ha kiderül, hogy nincs is véletlen, csak egy számunkra ismeretlen és kiszámíthatatlan hétköznapi világ van, akkor egy ateista nagyon.kétségbe.kéne.essen.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------
Az ember fél a sok 'nem tudom'-tól, mert inkompetenciáját emberi méltósága aláásójának tekinti. Ezért nagyon ötletesen tudatlanságát olyan szavak mögé rejti, mint a véletlen vagy a szerencse. Azaz, hogy elkerülje, hogy minden mondatában öt 'nem tudom' szerepeljen, inkább választja a 'bizonyára, feltehetőleg, valószínűleg, szerencsére - emberi tudatlanságot álcázó szavakat'.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

Az ateista tehát olyan valaki, aki nem akar szembesülni saját tudatlanságával, a Biblia így mondja ezt: "Azt mondja a balgatag.a.szívében:.Nincs.Isten.".(Zsolt.14:1)
------------------------------------------------------------------------------------------------------

TESZTOSZTERRORIZMUS

-----------------------------------------------------------------------------------------------------
Ki mondja meg, hogy milyen az igazi férfi? Honnan ismerjük fel őket? Mi nők, nem csak várhatjuk, de segíthetjük is őket abban, hogy ilyenné váljanak.
-------------------------------------------------------------------------------------------------
Van egy erőszakos propaganda ma a médiában, ami igyekszik az agyunkba súlykolni, hogy milyen az igazi férfi. És ez sokkal nagyobb hatással van ránk, mint gondolnánk! Ránk keresztény nőkre és férfiakra egyaránt. Ez árad a reklámokból, a filmekből, az óriásplakátokról és ezt szajkózzák a pszichológusok, és a beszélgetős műsorok - nem csak fogatlan - kitárulkozó szereplői. Ez a férfi azon kívül, hogy Marlborot szív, macsó és csak arra a rövid időre "tiszeteli" a nőt, megbocsáthatóan menekül a felelősség elől - ezt el kell tudni fogadni! A barátnő(i) mellett minden alkalmas helyzetet kihasználó ösztönlény (köszönet az evolúciós pszichológiának), miközben tétova kisfiú, akit illik megsajnálni és anyáskodni felette. A előzékenység látszata mögött egy érzékiségében kiégett és.önzőségére.büszke.csonk.rejtőzik.
----------------------------------------------------------------------------------------------------
A múltkor hallottam a világ legnépszerűbb férfiának kikiáltott Beckham házi bébiszitterét, ahogy ömleng a focistáról, mint odaadó szeretőről. Az egészben nekem éppen az a legfurcsább, hogy ennek a torz férfiideálnak az elfogadottá tételéhez nők tömege asszisztál. Többségük nem is látott igazi férfit a családban, aki letette az életét a feleségéért, ahogy Krisztus az egyházért. Nem tudja miért és hogyan kéne őt, a nőt szeretni, inkább beéri azzal, hogy titokban szeretetet lop és zsarol ki a férfiből. Egyszerre kárhoztatja a férfit ezért amilyen, és bátorítja őt ugyanerre. Sokszor elhagyott, alkalmi ondólerakatként használt nők próbálják meggyőzni egymást és magukat erről a változhatatlannak kikiáltott férfiképről, miközben.így.próbálnak szégyenükből.népszerűséget.kovácsolni.
--------------------------------------------------------------------------------------------------
Csak azért írok erről az egészről, mert beszélgettem keresztény férfiakkal, akiknek erősen beívódott a gondolkodásába ez a világ által ordított kép az igazi férfiról, láthatóan sok szenvedést okozva nekik. Pedig nem ez a normális, Isten eredetileg nem ilyennek alkotta a férfit! És bár egy időre igaz volt rá ez a karikatúra, mégis azt, aki valóban megtért, azt Isten újjá is alkotta. Ha férfi vagy, keresd az igében, hogy milyen az igazi férfi és Jézusban megtalálod a példát, amely mindenre elég! És ha nő vagy tudd meg, hogy segíthetsz az öcséidnek, bátyáidnak és férjednek, hogy igazi férfivá válhasson. Azzal például, hogy keresed miként válhatsz erényes nővé, akit a Példabeszédek könyve dicsér. Hiszen az istenfélő és tisztaságukban boldog nők mellett töltik be a maguk helyét a krisztusi férfiak.

Illúziórombolás

---------------------------------------------------------------------------------------------------------
Két nagy illúzióval lettem szegényebb az elmúlt években, mégis ez volt a lehető legjobb dolog, ami történt velem. Az első az emberről szólt, hogy 'az ember jó', azaz, hogy 'én jó vagyok.' Látszólag sok minden támogatta ezt az illúziót, például az a tapasztalat, hogy az emberek többsége nálam rosszindulatúbb volt, hogy nem tudtam haragot tartani, sőt néha még segítőkész is tudtam lenni. "Ez csak elég már az Istennek, hisz úgy sincs tökéletes ember a világon." A másik illúzió pedig Istenről szólt, miszerint 'Isten olyan, amilyennek én képzelem" azaz, mi, emberek irányítjuk őt, akinek az a dolga, hogy kiszolgáljon minket'.
--------------------------------------------------- -Bár az önérzetünknek jól esnek az ilyen illúziók, mégis pont ezért veszélyesek. Mert mi van, ha annak ellenére, hogy jólesik a tudat, hogy mi tesszük Istent Istenné, ez mégsem így van? Mi van, ha csak egy illúzió-istenben hiszel, az igazi pedig ott vár rád az út végén? Mit mondasz majd neki? Hogy "Bocs Isten, én nem ilyennek képzeltelek. Nem gondoltam, hogy ilyen nagy ügyet csinálsz azokból a dolgokból, amik ma már megszokottak." Az a helyzet, hogy lényegtelen, hogy én milyennek képzelem el Istent, ha Ő más a valóságban. Egy kérdés marad hát csak, egyetlen mindent meghatározó kérdés, méghozzá az, hogy 'Milyen.Isten.valójában?'
-------------------------------------------------------A
--A fenti két illúzió azért is veszélyes, mert rögtön egy harmadik is következik belőlük, Isten és az ember viszonyáról. Mert ha az ember jó és Isten is, sőt azért van, hogy nekünk jól menjen a dolgunk, akkor ebből.mi.más kövtekezne.mint,.hogy.'Isten.és.az.ember.között.minden.rendben.van.'.
De.a.Biblia.azt.mondja,.hogy."Mindnyájan.elhajlottak,.valamennyi- en megromlottak; nincs, aki jót tegyen, nincsen egyetlen egy sem. Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon, szájuk átokkal és keserűséggel van tele. Lábuk gyors a vérontásra, romlás és nyomorúság jár a nyomukban." És ezek nemcsak az osztálytársukat meggyilkoló vagy a hároméves gyereküket agyonverő, TV-ben mutogatott emberek, hanem ez általában az emberek leírása Isten szemszögéből. Isten és az ember annyira mást szeretnek, egymással ellentétes.dolgokat.(úgymint.igazság.<->.bűn),
hogy.ezért.nem.is.lehetnek.mások,.csak.egymás.ellenségei. -------------------------------------------------------------------------------------------------

Felismerted már, hogy Isten ellensége vagy/voltál? Ha nem, akkor szükséged van egy alapos illúziórombolásra. Jézus az ellenségeiért jött, hogy a barátaivá tegye őket. És csak az ellenségből lett barátok az Ő igazi barátai. Ezért ne akard megspórolni magadnak a kiábrándulást önmagadból és az illúzióidból. Az igazság szabadokká tesz titeket - igérte Jézus. Az illúziók azonban bilincsben tartanak, és a dédelgetett hazugságok egyszer szétfoszlanak mint a füst.

Interjú a kereszténységről

------------------
Idegen járókelőket kérdeztem meg a Westend előtt és Szentendrén. A következő kérdésekre adtak választ:

.----------

1. Kereszténynek tartod magad?
2. Milyennek képzeled el Istent?
3. Mit gondolsz, hogy mi a bűn?
4. Szerinted Isten szigorúan veszi a bűnt?
5. Mi töténik a halál után?
6. Mi a kereszténység lényege?

.......................................
Az interjúk célja kicsit feltérképezni a többség gondolkodását ezekről a kérdésekről. Természetesen az interjúalanyok véleménye nem feltétlenül esik egybe a sajátommal. Várok még ötleteket jó kérdésekhez. És nyugodtan írd meg az észrevételedet. Azt azt is szívesen veszem, ha valaki besegít a válaszok begyűjtésében. (Mindössze egy diktafon/ipod kell hozzá.:))
------------------------------

Ha szeretnél te is választ adni a feltett kérdésekre, akkor itt a kommentárokban megteheted. Köszönöm!!!

Isten - édesen vagy savanyúan?

.

Itt a nyár és egyre jobban csúszik a limonádé. Bár tudom kicsit furcsán hangzik, szeretném bemutatni nektek most Istent úgy, mint egy limonádét. Körülbelül egy éve bontogatja ki nekem Isten ezt a hasonlatot és közben egyre jobban rácsodálkozok, hogy mennyi minden van benne.

.

Ahány ház, annyi szokás, de azért az édesen savanykás limonádé nagyjából mindenhol hasonló. Sőt mivel ez egy nemzetközi szó, ezért összakapcsolja az egész szomjas emberiséget. Biztos azért szeretjük annyian, mert savanykás íze jobban oltja a szomjat mint a víz, az édessége pedig megoldja, hogy jól is essen.

Bár a víz igen fontos alkotóeleme, még sincs rosszabb, mint a vízízű limonádé, amelyik se nem savanyú, se nem édes. Biztos vannak ízlésbeli különbségek is, de ha Istenre vetítjük ki ezt a képet, akkor azt mondhatjuk, hogy Ő a tökéletes limonádé. Ugyanakkor az Ő ízlése mondja Őt tökéletesnek, hiszen Ő teremtette a nyelvünket is benne az ízlelőbimbókkal. (A mi érzékszerveink pedig tudjuk milyen becsapósak.) Istenben tehát tökéletes összhangban van a savanyúság és az édesség. A szigorúság, igazságosság és a nagylelkűség, a szeretet. Ezt mi nem mindig érzékeljük tökéletesnek a saját érzékszerveinkkel, hiszen a mi nyelvünk máshoz szokott. De azok, akik szeretjük Istent, bíznunk kell benne, hogy az Ő ízlése tökéletes, és nekünk is az a mérvadó. Isten nem attól tökéletes, mert mi tökéletesnek érezzük, hanem mert Ő magát tökéletesnek nevezi.

.

Egyre jobban a meggyő-ződésemmé válik, hogy mi, emberek a felvizezett dolgok felé vonzódunk, de valójában Isten sokkal savanyúbb és sokkal édesebb, mint képzeljük! Ő egy INTENZÍV LÉNY! Kirobbanóan intenzív Személy, a Naphoz is hasonlítja Őt a Biblia. A napkitörések során a Nap sokmillió fokos anyaga, mint egy gumiszalag kicsapódik az űrbe, némelyik ilyen napkitörés hossza harmincötször is meghaladja a Föld átmérőjét. Milyen óriási energia és sugárzás, Ézsaiás azonban ezt írja: "Szégyenkezik az izzó nap, mert a Seregek Ura lesz a király a Sion hegyén és Jeruzsálemben, és vénei előtt ragyog dicsősége. (Ézs. 24,23)

.

Isten intenzitásának része, hogy ahogy az édessége, úgy a savanyúsága is intenzív. Ha Isten nagyon szereti a jót, akkor nagyon kell gyűlölnie a gonoszt. Gondoljunk csak két emberre, akik mindketten tanui voltak egy kutya-gázolásának: Az egyik hatalmas kutyabarát, 5 kutyát tart és szabadidejében is a menhelyen segít, a másik viszont minimum közömbös a kutya szó hallatán. Vajon melyiket fogja jobban megviselni a gázolás, és melyik akar szigorúbb büntetést adni a gázolónak? Istennek pontosan ez a kirobbanó igazágszeretete, napkitörés-intenzitású jósága okozza, hogy annyira szigorú kell legyen az igazságtalansággal és a törvényszegéssel szemben. Hiszen, ha szívügye az igazság, akkor sohasem húnyhat szemet a hamisság felett. Isten pontosan annyira édes, mint a mennyire savanyú, annyira szerető, amennyire igazságos, ezek a tulajdonságok nem ellentétei egymásnak, hanem kölcsönösen erősítik egymást, intenzitásuk egyenes arányosságban nő!

.

Mi általában Isten szerető tulajdonságát szeretjük hangsúlyozni, ezzel folyamatosan cukrot pakolunk a limonádéba. Azon igyekszünk, hogy megismerjük, megértsük, és továbbadjuk az Ő szeretetét, de közben megpróbáljuk elfelejteni igazságos haragját, ítéletét. Pedig szeretete intenzitása csak a haragja feszültségében válik igazán naggyá és lenyűgözővé. A felcukrozott limonádé nem is limonádé már, hanem cukros víz, ami csömört és hányingert okoz a kánikulában. Ha megértem a bűnt, megértem a kegyelmet, ahol a bűn megnövekedik, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik (Róm. 5,20). Jézus példázatában is az a szolga, aki sokkal volt adós az urának, az jobban szerette és hálásabb volt az adósság elengedése miatt. (Luk. 7,41-47 )

.

De mit jelent egy igaz hívőnek, egy újjászületett embernek Isten "savanyúsága", szigora? Készüljön fel a legrosszabbakra? Rettegjen a pokoltól és Isten haragjától? Vagy legyen savanyú keresztény? Egyáltalán nem. Aki Istené, az kegyelem alatt van. Ugyanakkor, ha helyes ismerete van Istenről, akkor ez az ismeret istenfélelemben tartja, hálára indítja és Isten kegyelmét naggyá teszi a szemében. Arról nem is beszélve, hogy az elveszettekkel is másként beszél Istenről, mer és tud őszinte lenni az ítéletről és a pokolról is, és nem valami felzukrozott vagy felvizezett "evangéliumot" hirdet, amelyben nyoma sincs Isten erejének.

Róma 11

"Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! Ugyan „ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?” Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen."

Róm. 11,33-36