-----------------
Képzeljük el, hogy étteremben ülünk. Rendeltünk, megettük- megittuk mindent. És megint várunk. Most a számlára, de nagyon sokáig. Vajon elfelejtett bennünket a pincér? Lehet, hogy ki se hozza a számlát, és ezt megússzuk. De étteremben ugye, nem gondol ilyenre az ember. A pincér előbb vagy utóbb, de mindig kihozza a számlát. Lehet, hogy a vonaton gondoltunk már arra, hogy megússzuk az ellenőrt. "Hátha feltartja a többi utas, és hozzánk már nem jut el a leszállásig." Ha mégis beleképzeljük magunkat annak a vendégnek a helyébe, akinél a megúszás vágya még az étteremben is kísért, beláthatjuk, hogy minnél tovább reménykedik emberünk, annál csalódottabb lesz, mikor megjelenik a pincér. A hosszú várakozás, mely mintha egyre biztosabban
.a
.megúszás
.sikerével
.kecsegtetne,
.valójában
.éppen
.a
.ká- rára
.dolgozik.
.lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllLehet, hogy kevés olyan ember van, aki ilyen ingyenes éttermi vacsorában reménykedik, de annál több van, aki egy, az egész életén át felhalmozott óriási adósság végső elengedésében reménykedik. Mindazonáltal ez utóbbi embertípus teszi ki a föld népességének a legnagyobb részét. 60-70 évig úgy tűnik nincs igazság, nincs számonkérés, azaz szinte bármit meg lehet tenni igazi következmény nélkül. Az Ítélet napján azonban Isten benyújtja a számlát, akármilyen sokáig is reménykedik valaki, hogy megúszhatja. A hosszú
.várakozás
.ráadásul
.csak
.a
.csalódását
.fokozza.
.Isten
.pontos
. elszámolást
.tart
.majd
.mindenkivel,
.és
.fizetséget
.követel
.a
.ténylegesen
.elkövetett
.bűnökért.
.Ez
.még
.annál
.is
.biztosabb,
.minthogy
.a
.pincér
kihozza
.a
.számlát.---------------------De gondoljuk tovább a történetet:
Az étterem tulajdonosa egyszer csak kimegy a vendégek közé, megáll az egyik asztalnál és így szól: "Önönk, Hölgyeim és Uraim, ma a ház vendégei voltak!" A többi asztalnál ülők közül lehet, hogy többen felháborodnak és szóvá teszik ezt a kivételezést. De vajon igazságtalan
.volt-e
.a
.tulajdonos?
..------------------.A nagylelkűség nem igazságtalanság, de nem is kötelezettség..Az emberi
.méltóság
.emelkedett
.formája,
.annak
.az
.emberi
.méltóságnak,
amely
.Isten
.teremtményeiként,
.a
.Rá
.való
.hasonlóságból
.ajándékozó-
dott
.nekünk.
........................................................Ráadásul az étteremtulajdonos azért engedte el néhányaknak a vacsora árát, mert már a fia kifizette a teljes összeget ezeknek a vendégeknek, a barátainak. Talán a fiúnak az étterem összes vendége számára állnia kellett volna a cehhet? Elég nagyképű dolog lenne ezt elvárni tőle. Annak fizette ki a vacsoráját, akinek akarta, akiket meg akart ajándékozni. Ugyanígy Isten is minden útjában jó és igazságos!
Te melyik vendég vagy a történetben?
