Sokfelől halljuk és magunk is hangoztatjuk evangéliumi körökben, hogy Jézus sohasem ígért problémamentes életet. Tisztában vagyunk vele, hogy a jólét-evangélium hazugság, azaz ha Krisztus követői lettünk, attól még nem feltétlenül hullt az ölünkbe egy zsíros állás, egy tökéletes társ vagy a telitalálat az ötös lottón. De vajon nem egy problémamentes élet után sóvárgunk, mikor a dugóban araszolunk vagy amikor már félórája nézünk farkasszemet a sorszámunkkal? Nem problémamentes életre vágyunk vajon, mikor a "már megint ezt vagy azt csináltad" szemrehányás hagyja el a szánkat?
Könnyen elfelejtjük, hogy van annál jobb, mint a problémamentes élet, mégpedig a körülmény-független élet. Ráadásul ez utóbbi nem elérhetetlen cél. Pál a következőket mondja:
"...mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem" (Fil 4: 11-13)
A körülmény-független élet az, amikor a vizen jársz, pedig tombol a vihar a tengeren. A körülmény-független élet az, amikor meg tudod csókolni az Atya fenyítő kezét. Az, amikor elégedett vagy és hálás Őbenne és Őérte és ugyanabban a pillanatban legyőzhetetlen, mert kiválasztott, mert nincs vesztenivalód,... mert Ő szeret!
