Pokol - A VÉGTELENÍTETT ELVONÓKÚRA

Sokak számára az egyik legérthetetlenebb dolog, hogy hogyan küldhet egy szerető Isten a pokolra embereket, oda, "ahol - Jézus szavaival élve - a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki".

Nem gyakori beszédtéma ez a keresztények között, kényelmetlen volta miatt kerülni szoktuk. Ha viszont nem-keresztények szögezik nekünk a kérdést, máris megkerülhetetlenné válik. A példázatok vagy hasonlatok gyakran segítenek megérteni dolgokat. Így volt nekem ez a végtelenített elvonókúra metafora is.

Gondoljunk bele, hogy amikor a drogos az elvonóba kerül, akkor óriási fajdalmai vannak, mert valami olyan dologról kell leszoknia, amit nagyon megszeretett. Az az örömfajta, amit a drog miatt rendszeresen átélt, igazából soha nem járt neki, soha nem volt a normális élet része. Az egy kierőszakolt örömfajta volt, amellyel a testét kizsigerelte és tönkretette. Ezzel együtt rendszeresen nagy örömet okozott neki a szer, ami egy ellenállhatatlan, mindent elsöprő szükséggé terebélyesedett. Ezért is hiányzik már észvesztően, amikor elvonják tőle.

Hozzászokott az ember is itt a földön Isten jóságához. Minden pillanatban élvezzük, hogy Ő felhozza a napját jókra és gonoszokra egyaránt, élvezzük az egészséget, a látványt, az ízeket, szagokat, illatokat, érintéseket, és mindenféle jó érzéseket; érdekes, ámulatra késztető eseményeket, a kíváncsiságunkat kielégítő információkat. És mindezek naponta százezrével érnek el minket és erősítik bennünk a tudatot, hogy élni JÓ DOLOG!!!

Sőt még a bűn is ad valamilyen örömet az eltorzult embernek. De amikor vége a földi életnek, akkor Isten kivonja az összes jót a világból és semmi sem marad, ami élvezhető, ami érdekes, ami akármennyire jónak nevezhető lenne. Olyan ez, mint mikor látunk egy narancsot egy tálon, aztán a következő pillanatban már egy teljesen aszott narancsot találunk a helyén. Ugyanis egy szempillantás alatt minden víz kivonódik belőle és egy pici kővé zsugorodik ott a szemünk előtt.

Az ember egy Isten nélküli pici szörnnyé zsugorodik. Mi is maradhatna belőle, ha Isten minden jót kivont a lényéből??? (Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? -1Kor 4:7)

Az élet, amit kaptunk, nem a miénk. Gazdálkodásra kaptuk és ezért vissza kell adnunk, annak, aki adta. A mi életünk NEM ÉRTÜNK VAN, hanem egy nálunk nagyobbért, Istenért. Úgy kell gazdálkodnunk az élettel, hogy az a legnagyobb hasznot hajtsa annak, akitől kaptuk. Az élet megléte tehát nem választható szét, annak céljától. Mindent vagy semmit alapon veszthetjük el vagy nyerhetjük meg, ahogy a Példabeszédekben mondja az Írás: "Aki megnyert engem, nyert életet, és kegyelmet nyer az ÚRtól. De aki vétkezik ellenem, magának árt, gyűlölőim mind a halált szeretik. "(Péld 8: 35 - 36).

Az a borzasztó a pokolban, hogy egyedül minket lehet hibáztatni érte! Akinek nem kell az élet, az a halált választja, nincs középút. Ráadásul ez egy végtelenített elvonókúra, a pokol egyre szörnyűbb hely lesz. Mert ahogy telik, az ott soha el nem múló idő, az úgy telik majd, mintha tényleg egyre több percből állna az óra, és egyre több másodpercből a perc...

Ha még nem tetted, kérlek békülj ki Istennel, amíg teheted!

A lázadó konformista

Lázadok a törvény ellen, hogy lázadnom kellene minden törvény ellen!

Tehát lázadok a Carpe Diem! ellen, mert utálom a hazugságot, hogy CSAK annyi örömöm lehet ebben az életben, amennyit egy emberöltő alatt ki lehet szipkázni belőle.

Ez valóságos lázadás a mai világrend ellen, ugyanakkor tisztelgés az örökkévaló világrend előtt. Ezért vállalom: lázadó konformista vagyok és egyre jobban élvezem!

MEGSZÜLETTEM!!!

Ma lesz 10 éve, hogy megszülettem. Nem sok idő ez, főleg, hogy tudom, hogy ezeknek a szülinapoknak soha nem lesz vége! :))

Isten csodálatos,... sokkal csodálatosabb és értékesebb, mint ahogy 10 éve gondoltam. Ő a legnagyobb kincs ebben az életben és az eljövendőben is! Minden nappal egyre többet ismerhettem meg belőle ez alatt az idő alatt, és egyre jobban látom, hogy mennyire szükségem van rá. Köszönöm azoknak a barátoknak, akikkel együtt ünnepelhettem meg ezt a napot! Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít! És hogy mennyire nem csak mi örülünk ennek, hanem mennyivel inkább örül Isten, arra álljon itt ez a példázat:

¹A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. ²A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: "Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük." ³Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: ⁴"Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? ⁵És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, ⁶hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. ⁷Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre." (Lukács 15.)

Hogyan küzdj az örömért?

Download:

1. Lásd meg, hogy az igazi öröm Isten ajándéka.
2. Ismerd fel, hogy az öröm kíméletlen küzdelmet kíván tőled.
3. Szánd el magad, hogy minden az életedben ismert bűnöddel szembeszállsz.
   
4. Tanuld meg a titkot, hogyan harcolhatsz, mint megigazult bűnös.
   
5. Ismerd fel, hogy ebben a harcban elsősorban azért küzdesz, hogy meglásd Istent annak, aki Ő.
   
6. Gondolkozzál Isten igéjéről éjjel és nappal.
   
7. Komolyan és kitartóan imádkozz nyitott szívért/szemekért és Isten iránti hajlandóságért.
   
8. Tölts időt Istennel-teljes emberekkel, akik segítenek abban, hogy lásd Istent és megharcold a harcot.
   
9. Légy türelemmel, mikor Isten távolinak tűnik.
   
10. Szánj időt pihenésre és figyelj az étrendedre, hogy a tested alkalmas legyen arra, amire Isten rendelte.
    
11. Figyelj oda Istennek a természetben elrejtett kijelentéseire.
    
12. Olvass jó könyveket Istenről és életrajzokat kiemelkedő szentekről.
    
13. Tedd meg a nehéz és szeretetből fakadó dolgokat másokért (bizonyságtétel és megbocsátás).
14. Legyen globális látásod a Krisztus ügyéről, és add oda magad a még el nem ért emberekért.
    

John Piper - DisiringGod

Örülj, kegyelembe fogadott!

-----------------------------------------------------------------------------------------------
Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?! (Luk 1:28-29)

-----------------------------------------------------------------------------------------------

Nem értjük még a kegyelmet. Ezt az édes-keserű szót, ami olyan, mint egy.gyógyszer:.édes.a.szádban.egy.pillanatig,.de.ha.kicsit.tovább.tar- tod.ott,.borzasztó.keserűvé.változik,.úgyhogy.kénytelen.vagy.lenyel- ni.és.így.megszabadulni.tőle.
-----------------------------------------------------------------------------------------------
Kegyelem? Mi tetszetős van ebben a szóban, mi okunk van örülni neki? Uram kegyelmezz, Uram irgalmazz! - mondják tömegek a nap minden percében szerte a világon. Hát nem ez a dolga Istennek, hogy kegyelmezzen, hogy irgalmazzon? Hisz látja, hogy mindenki bűnös,.és mindenkinek.bocsánatra.van.szüksége.
---------------------------------------------------------------------------------------------------
Ez a világ erről szól, hogy mindenkinek megvannak a szükségei, és azért él, hogy ezeket kielégítse. Aztán elfelejtse őket, és mindig azon gondolkodjon, hogy az éppen aktuális szükségét, hogyan elégítse ki. És mennyire tudunk ezért küzdeni. Az "én akarom" belső parancsa mindent.legyőz.és.mindent.megmagyaráz.
---------------------------------------------------------------------------------------------------
És mire van szüksége Istennek? Én általában tudom, hogy mire van szükségem és ez a tudat kellőképen lefoglal. De most karácsony van és Jézus az ünnpelt. Neki mire van szüksége? Semmire, vághatnánk rá és igazunk lenne. Semmire és mindenre. Mindaz, ami történik, arra szüksége is van, de közben minden történést tökéletesen ural. Ezért mindenható Isten. Tőlünk nem kell neki semmi, ami tőle független lenne, de kell neki tőlünk minden, amiben Ő is benne van. Istennek ilyen értelemben szüksége van minden gondolatodra, minden vágyadra, minden rezdülésedre, mert ő akarja ezeket kitölteni és uralni és ezzel önmagával boldoggá tenni téged. Téged, akit arra teremtett,.hogy.örökké.élvezd.az.Ő.személyét.
-----------------------------------------------------------------------------------------------
Örülj, kegyelembe fogadott! Mária megdöbbent ezen beszéden, és elgondolkozott, hogy micsoda köszöntés ez! A kegyelem olyan szó, ami elgondolkoztat, mert nehéz szó. Nehéz szó? Manapság két szó van, amiről mindig szívesen hallanak, az Isten tiszteletére összegyűltek: és ezek a kegyelem és a szeretet. Ezek kapcsán igazán jól lehet mindenkinek felemelő üzenetet mondani. A kegyelem mélységének feltárása céljából a prédikátor általában az áldozat nagyságát és ingyenes voltát, és az ember ellenszolgáltatásra való képtelenségét emeli ki. Körülbelül az a lényege, hogy "Isten valami.nagyon.nagyon.jót.adott.neked,.értsd.már.meg!"
------------------------------------------------------------------------------------------------

De ezt egyáltalán nem olyan könnyű megérteni. Előszőr is, milyen embert kell kegyelembe fogadni? Valószínű, hogy valami kiszolgáltatott és nehéz helyzetben levő embert. Logikusan ez elég jó kiindulási pontnak tűnhet a kegyelem megértésének útján. Nade vannak érvek, hogy miért nem kell erről sokat beszélni. Manapság mindenki nagyon pozitív akar lenni és kedves, jó dolgokkal akarja bátorítani a másikat; márpedig arról hallani, hogy milyen súlyos elveszettségben van az ember és mennyire rászorul a kegyelemre, szómiszó tényleg elég kevéssé felemelő, legalábbis pillanatnyilag. Pillanatnyilag - ez az azonnaliság és kóros siettség is a kor sajátja, amikor gyors megoldásokat, azonnali fájdalomcsillapítást akarunk. Jelentkezik egy kis fájdalom, azaz belátom, hogy én sem vagyok tökéltes. És már ott is a gyógyszer: kell egy kis kegyelem, legalábbis egy.kávéskanálnyi.
-----------------------------------------------------------------------------------------------
Ilyen kis kegyelem adagok kisegíthetnek minket esetleges, hirtelen belénknyilaló lelkiismeretfurdalás görcsök idején, de mindeközben egyre messzébb sodródunk a kegyelem mélyebb megértésétől és a magunk megértésétől is. Aki szeretne valóban örülni annak, hogy kegyelembe fogadott, az nem kerülheti meg hogy felismerje, mennyire kegyelemre méltatlan helyzetben van és mennyire szerencsétlen. Ez sokkolóbb, mint egy futó lelkiismertefurdalás vagy mint annak intellektuális belátása, hogy nem vagyok tökéletes, de még csak nem is időleges önbizalomhiányről van szó. Hanem ez egy pillantás egy rohadó hullára és az az iszonyatos felismerés, hogy én vagyok az. És bár mindenem azt kiálltja, hogy ilyen rossz nem lehet, mélyen tudom, hogy ez a valóság és végre tisztán látok. Ez a feltámasztó gyógyszer keserűsége, amely már legalább a számban van. Ez az Isten szerint való szomorúság, mely megbánhatatlan megtérést szerez- ahogy az Írás mondja. Ahol a bűn megsokassodik, a kegyelem annál inkább bővölködik. Jézus kiitta a keserű poharat, amiben nem más volt, mint az Atya rettenetes haragja és tudta mit ivott ki. Ha megtudod, mitől menekültél meg vagy menenkülhetsz meg, akkor semmi sem veheti el az örömödet a kegyelembe fogadásodban.