Mikor nehéz kereszténynek lenni

.............................


Mikor nehéz követnünk az Urat, akkor derül ki, hogy miért is követjük Őt.
.................................................
How deep the Father's love for us
LLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLL

SEMMI VAGY?!

--------------
Két kérdés és a lelki szegénység A. N. Martintól
---------------------------------

"Az Ige kijelenti, hogy akiket Isten megvált, azok az Ő alkotásai (Ef 2:10). Válaszolnom kell tehát arra a kérdésre, hogy vajon én Isten alkotása vagyok-e? Nem az a lényeg, hogy őszinte volt-e az én döntésem, elhatározásom; nem az számít, hogy mit tettem én Krisztussal és az Ő váltságművével kapcsolatban, hanem az, hogy mit tett értem Isten. Nem azon kell gondolkoznom, hogy elfogadtam-e Krisztust, hanem, hogy Krisztus elfogadott-e engem. Nem az a kérdés, hogy megtaláltam-e az Urat, hanem az, hogy Ő megtalált-e engem.

.

Egy öreg zsidó tanítónak az volt a szokása, hogy két kérdést intézett azokhoz, akik szerettek volna részesülni az úrvacsorában, vagy felvételüket kérték az egyházba. Az első így hangzott: "Mit tett Krisztus érted?" Kíváncsi volt arra, hogy ezek az emberek tudják-e, hogy Isten a bűnösöket milyen tőlük független alapon fogadja magához, illetve megértették-e, hogy Isten kizárólag Jézus Krisztus váltságműve alapján fogadja el az embert. Amikor megbizonyosodott afelől, hogy a kérelmező egyáltalán nem gondolja azt, hogy bűnbánatáért, könnyeiért, jó cselekedeteiért fogadja el őt Isten, hanem egyedül a Krisztus érdeméért, akkor feltette a második kérdést: "Mit munkált Krisztus benned? Tudod már, mit tett érted. Most azt kérdem, mit munkált benned?" Ezt azért kérdezte, mert felismerte azt az iszonyú lehetőséget, hogy valaki az értelmével felfogja ugyan, hogy mit tett Krisztus a bűnösökért, és mégis teljesen idegen marad tőle Krisztus hatalmas munkája a bűnösökben.

.

Most pedig szeretnék én is feltenni nektek néhány kérdést, válaszoljatok rá lelkiismeretetek szerint. Először is: Feltárta-e már előtted Isten oly mértékben a romlottságodat, hogy úgy érezted, rád is érvényes az első két boldogmondás. Csak azok igazán boldogok, akiket annyira megedzett már a Lélek, hogy megtapasztalták ezeknek a mondatoknak az igazságát: "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvígasztaltatnak." Hogyan tesz Isten igazán áldottá, igazán boldoggá? Mindenekelőtt ráébreszt arra, hogy bűnös emberként mennyire szerencsétlen vagyok, és ezzel mélységesen elszomorít. Mit jelent a lelki szegénység? Talán azt, hogy álkegyes módon megpróbálom bebeszélni magamnak, hogy szánalmas, nyomorult féreg vagyok? Egyáltalán nem! A lelki szegénység annak a következménye, hogy szembesülsz azzal, aki valójában vagy. Ráeszmélsz arra, hogy semmi vagy, hogy nincs semmid, és nem is tehetsz semmi olyat, ami méltóvá tenne Isten üdvözítő (megmentő) kegyelmére. A lelki szegénység abból a meggyőződésből ered, hogy Isten az Ő igazságos haragjának örök cétáblájává tehetne és hagyhatna elveszni a pokol tüzében. Megtapasztaltál-e már ebből valamit? Ha nem, akkor kétlem, hogy Krisztust Megváltódnak mondhatod, mert Ő azt mondta, hogy nem azért jött, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívja megtérésre. A lelki szegényekben tudatosult romlottságuk, az hogy az énjük bűnös.

.

Megtörténhet, hogy valaki elismeri ugyan a teljes romottság tanát, mint teológiai igazságot, de közben olyan gonosz, gőgös és önelégült, akár az ördög. Átéltél-e már egy olyan belső lemeztelenítést, amitől úgy érezted, hogy te is lelki szegény vagy, hogy bánkódsza bűneid miatt, hogy a mindenható Isten ellen vétkeztél? Eljutottál-e már addig, hogy annyira utáld a bűnödet, hogy képes légy felhagyni vele és csakis Krisztushoz ragaszkodni? Egy hajdani író nagyon szépen fejezete ezt ki: "Amikor a Szentlélek elkezdi a kegyelem húrjait pengetni egy ember életében, mindig a legmélyebb hangot játssza le először."Az ítélet basszus hangján kezdi, mert így derül ki, hogy Megváltóra van szükségünk."

.

A. N. Martin

Kígyóbohóc

Kicsit továbbszőve a tegnapi írásomat, álljon itt ez. Vigyázat! Puszta spekuláció következik.

.---------------------
- Te csiga, kinyomom a szemed! - hördült rá a kígyó a nyugodtan továbbcsúszó csigára. Éva már kuncogott kicsit odébb.
---------------------

- Aztán a lábadat is kitépem, . . . mind - folytatta ordítva a kígyó - és kiszívom a véred, érted? - vigyorgott rá a csigára gonoszul, miközben a távolabb álló Ádámra és Évára sandított. Éva már hahotázott és a térdét verte, Ádám is nevetett, aztán újra elcsendesedett a kert.

---------------------
Estefele férje nyakát átkulcsolva pihegett az asszony.

---------------------
- Mit szólsz a kígyóhoz? ... Én szeretem. Szerintem ő a legmókásabb állat a kertben.

---------------------
- Hát, lehet. De mintha kicsit sokat lennél vele mostanában?

---------------------
- Miért? Nem azt tiltották meg, hogy vele beszéljünk!....

---------------------
A Sátán minden gonoszsága furának és viccesnek hangozhatott a még ártatlan ember fülének, sőt nagyon vicces lehetett, amíg eszükbe se jutott megtenni. Ennyire meglepő, képtelen és különös lehetett a tökéletes Isten közelségben, az isteni dicsőségben, a természetes tökély és jóság állapotában a gonoszság. A kígyó nagy bohócnak tűnhetett egy ideig.
---------------------
Isten azt valóban nem tiltotta meg, hogy a kígyóval beszéljenek. Nem, a Teremtő nem vette gyerekszámba az embert, mint ahogy egy gyereknek megtiltják, hogy idegen, rosszkinézetű bácsikkal szóba álljon. Nem, Isten nagy méltóságot adott az embernek és vele együtt nagy felelősséget. Az ember méltósága éppen ebben a felelősségben látszik. Itt az Édenben a még ártatlan ember szemtől szemben a gonoszággal, a nyilvánvaló képtelenséggel és ostobasággal. Ez egy drámai pillanat. Az ember pedig tudhatta, hogy hülyeséget tesz: hogy azért a mámorító függetlenségérzés pillanatért végtelen kínlódással fizet majd.

---------------------
Kicsit olyan lehetett ez, mintha elképzeled, hogy nagyon viszket a lábad. Nagy nehezen végre hozzzáférsz, és el is kezded gyorsan vakarni: jól esik, hogy már nem viszket, de mégsem bírod abbahagyni, mintha a kezed többé nem engedelmeskedne az akaratodnak, egyre erősebben vakarod a helyet ... amíg leválik a bőr és kiserken a vér, aztán szétmálik a hús és porzik már a csont, de még ekkor se bírod abbahagyni.

---------------------
Így ragad magával a bűn is. Egy bűn a teljes megkötözöttséget leplezi le annak, aki még nem született újjá. Csak egy bűn kell eszedbe jusson, hogy beláthasd: a bűn rabja vagy. Volt időd hozzászokni, sőt meg is szeretni. Azt gondolhatod, hogy már annyira hozzád nőtt, hogyha elveszítenéd, akkor önmagad veszítenéd el. Ez nem igaz! Nem a bűnre lettél megteremtve. Hátat lehet fordítani az ostobaságnak. Mert van, aki a kígyó fejére taposott, és az nem kel fel többé.

---------------------
Jézus parancsolja: Térjetek meg (= hagyjatok fel a bűneitekkel), mert elközelített az Isten országa!

I'll Always Stand For You - Tree63

. lllllllllllllllllllllllllllllllllllllll



.
.
jjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj

"Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, mert ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal! Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza.
Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt." (Lk. 6,26-31,35)

Életmentő humorérzék

.

A vicc sokszor valami képtelenség, ami felvidámít. De belegondoltál már abba, hogy akár rettenetes is lehet, ha valaki komolyan veszi és megcsinálja?

.

A vicc halála a komolyanvétel, hiszen, aki ezt teszi, az pont a vicc lényegét nem értette meg. Nem is mint vicchez viszonyult hozzá. Elgondolkodtam a minap, hogy mi lett volna, ha Éva elneveti magát a kígyó azon megjegyzésére, hogy "olyanok lesztek, mint az Isten"? Egy jó poén maradhatott volna éppen a képtelensége miatt, de úgy tűnik, az első emberpárnak nem volt humorérzéke.

.

A bűn olyan mint egy vicc, ha nem vesszük komolyan. Mivel bűn hülyeség, képtelenség, a józan ész ellen való, abnormális dolog. Hát nem hülyeség, hogy lopjak, amikor én utálom, hogy tőlem lopjanak vagy hogy hazudjak, mikor felháborít, ha valaki velem teszi ugyanezt? A lelkismeretünk egyetért a törvénnyel (pl. Tízparancsolat), hogy az jó, és mégis megtesszük azt, ami másban felháborít. Ez nem normális dolog. A bűn nem normális dolog. Ezért olyan mint egy vicc, olyan mint valami képtelenség, ártalmatlan poén, ha nem vesszük komolyan és eszünkben sincs megtenni. De megöl, ha komolyan vesszük!

.

Aki komolyan veszi és megcsinálja a bűnt, az nem úgy viszonyul hozzá, mint egy képtelenséghez, hanem mint egy igazsághoz. Letagadja tehát a bűn lényegét, tudnillik, hogy az gonosz, abnormális, idétlen és torz dolog. Ez a tagadás ugyanaz a hazugság, amit a kígyó is mondott: "bizony, nem haltok meg!" Aki komolyan veszi és megteszi a bűnt, az az igazságot egy hazugsággal cseréli fel. Hazudni pedig csak tudatosan lehet. A Biblia nem mond kevesebbet, minthogy az emberek szándékosan hazudják el, tagadják le Istent, mert annyira komolyan akarják venni a bűnt, ami igazából képtelen és abnormális dolog: "Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek" (Róm 1:22). Mikor valaki bűnt tesz, önmagának is hazudik, ezért mondja az Írás, hogy "igaz az Isten, az emberek pedig valamennyien hazugok." (Róm 3:4) Senki sem tud úgy élni, hogy tisztában van vele, hogy folyamatosan értelmetlen és abnormális dolgokat tesz. Ezért inkább azt mondja, hogy mivel más is ugyanazt az értelmetlen és torz dolgot teszi, szóval nem kirívó az, amit tesz, attól már normális is.

.

Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az Ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett. Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével. Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. (Róm. 1,18-25)

.

Felismerted, hogy értelmetlen dolog a bűn? És elkezdted már utálni? Paul Washer mondta egyszer, hogy igazából az lett keresztény, aki nemcsak Istennel van új viszonyban, de a bűnnel is. Legyen így a te életedben is! Mert aki megvallja és elhagyja a bűnét, az bűnbocsánatot nyer.

Mese a halról, aki madár akart lenni

.

Volt egyszer egy hal, akinek elege lett abból, hogy ő hal. Sokáig nézte a madarak reptét a víztükör.alól,.irigykedve csodál- ta.könnyed.mozdulataikat, nap- sütötte tollaik csillogását a ragyogó kék égen, míg végül elhatározta, hogy ha addig él is, madár lesz. Kigondolta, hogy egyik dagály alkalmával hagyja magát kisodortatni a partra, és ott megvárja, míg madár lesz belőle. Néhány társának is elmondta, mire készül. Ők eléggé elcsodálkoztak, s azt mondták, sohasem hallottak olyanról, hogy egy hal madárrá vált volna.

.

Eljött a dagály, a hal pedig rendíthetetlen elhatározással a sodrás irányába vetette magát, néhány perc múlva már kinn is volt a homokos parton. Elégedetten állapította meg, hogy jól kezdődik a dolog, fantasztikus a napon sütkérezni, ahogy a madarak is szoktak. Egyedül volt a parton, úgyhogy senki sem láthatta, mikor nagy vergődésbe kezdett, mert először érezte, hogy alig kap levegőt. Eszébe jutott, hogy a madarak- nak tüdejük van:

"-Biztos most alakiul át a kopoltyúm tüdővé!" - nyöszö- rögte, miközben be kellett látnia, hogy ekkora átalakulást csak nem úszhat meg minden fájdalom nélkül. Egyre jobban kínlódott, hiszen a bőre is kiszáradt már a tűző napon, és az egész testét éles szúró érzés járta át. „Ez jó jel - bizakodott - már nőnek is a tollaim. Nemsokára én is magasan szelem a levegőt és minden hal a lábaim alatt hever. Soha többé nem leszek bezárva az óceán ronda sötét börtönébe. Még egy kis kitartás, és itt a szabadság.” Szemei közben elhomályosodtak, mégis látta magát, ahogy szélesre tárt szárnyakkal vitorlázik a szikrázó napsütésben.

.

Naplementekor egy kisgyerek hangja törte meg a hullámok monoton zúgásának zaját: „- Okos állatok a halak, Anyu?”- kérdezte. Anyja távolba meredő szemmel suttogta a fülébe: -„Nem, nem hiszem, kisfiam.”

.

Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz. Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. (1Móz. 3,2-6)

.

Mennyire ostoba dolog lázadni a jó, az éltető forrás, maga az ÉLET ellen! De a lázadás sajátossága, hogy nem méri fel, hogy mi ellen lázad. Bután lázad, magáért a lázadásért. Felismeri, hogy tagadhat és attól érzi magát szabadnak és nagynak, hogy megteszi. Mindegy is az, hogy mit, csak az érdekli, hogy tagadhasson. Hogy hihette el az ember, hogy olyan lehet, mint Isten? Nem gondolhatta, hogy a Teremtő átengedi neki a trónját; akkor viszont azt kellett elhinnie, hogy Istenből kettő is lehet. El tudta képzelni, hogy majd két Isten huzakodik és harcol egymással, hogy mi legyen a világon?

.

De az ember önmaga ellen is fellázadt, amikor Teremtője ellen lázadt. Önmaga ellen lázadt, mikor életadójának elpusztítására, a trónról való letaszítására tört. A haláláért így csakis önmagát vádolhatja. Igaz talán a mondás, hogy "Aki hülye, haljon meg"? Ezek szerint az ember már az Édenkertben öngyilkos lett. Itt mégsem ér véget a történet, hiszen a Biblia maradék 1200 oldala éppen azt írja le, hogy mit tett Isten, hogy ezt a halott embert feltámassza.

Áldozatos szeretet

Ma egy orvosi rendelőben ücsörögtem és a falon a következő idézet függött: "Annyira értékelsz valakit, amennyi áldozatot vagy hajlandó meghozni érte." .

.

Szereted.Istent? .......................................................Mi.volt.a.legnagyobb.áldozat, .......................................................amit.meghoztál.Érte?

.

Mert Krisztusnak szerelme szorongat minket, úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámasztatott. (2Kor 5:14-15)




---------------------------------------------