Örülj, kegyelembe fogadott!

-----------------------------------------------------------------------------------------------
Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?! (Luk 1:28-29)

-----------------------------------------------------------------------------------------------

Nem értjük még a kegyelmet. Ezt az édes-keserű szót, ami olyan, mint egy.gyógyszer:.édes.a.szádban.egy.pillanatig,.de.ha.kicsit.tovább.tar- tod.ott,.borzasztó.keserűvé.változik,.úgyhogy.kénytelen.vagy.lenyel- ni.és.így.megszabadulni.tőle.
-----------------------------------------------------------------------------------------------
Kegyelem? Mi tetszetős van ebben a szóban, mi okunk van örülni neki? Uram kegyelmezz, Uram irgalmazz! - mondják tömegek a nap minden percében szerte a világon. Hát nem ez a dolga Istennek, hogy kegyelmezzen, hogy irgalmazzon? Hisz látja, hogy mindenki bűnös,.és mindenkinek.bocsánatra.van.szüksége.
---------------------------------------------------------------------------------------------------
Ez a világ erről szól, hogy mindenkinek megvannak a szükségei, és azért él, hogy ezeket kielégítse. Aztán elfelejtse őket, és mindig azon gondolkodjon, hogy az éppen aktuális szükségét, hogyan elégítse ki. És mennyire tudunk ezért küzdeni. Az "én akarom" belső parancsa mindent.legyőz.és.mindent.megmagyaráz.
---------------------------------------------------------------------------------------------------
És mire van szüksége Istennek? Én általában tudom, hogy mire van szükségem és ez a tudat kellőképen lefoglal. De most karácsony van és Jézus az ünnpelt. Neki mire van szüksége? Semmire, vághatnánk rá és igazunk lenne. Semmire és mindenre. Mindaz, ami történik, arra szüksége is van, de közben minden történést tökéletesen ural. Ezért mindenható Isten. Tőlünk nem kell neki semmi, ami tőle független lenne, de kell neki tőlünk minden, amiben Ő is benne van. Istennek ilyen értelemben szüksége van minden gondolatodra, minden vágyadra, minden rezdülésedre, mert ő akarja ezeket kitölteni és uralni és ezzel önmagával boldoggá tenni téged. Téged, akit arra teremtett,.hogy.örökké.élvezd.az.Ő.személyét.
-----------------------------------------------------------------------------------------------
Örülj, kegyelembe fogadott! Mária megdöbbent ezen beszéden, és elgondolkozott, hogy micsoda köszöntés ez! A kegyelem olyan szó, ami elgondolkoztat, mert nehéz szó. Nehéz szó? Manapság két szó van, amiről mindig szívesen hallanak, az Isten tiszteletére összegyűltek: és ezek a kegyelem és a szeretet. Ezek kapcsán igazán jól lehet mindenkinek felemelő üzenetet mondani. A kegyelem mélységének feltárása céljából a prédikátor általában az áldozat nagyságát és ingyenes voltát, és az ember ellenszolgáltatásra való képtelenségét emeli ki. Körülbelül az a lényege, hogy "Isten valami.nagyon.nagyon.jót.adott.neked,.értsd.már.meg!"
------------------------------------------------------------------------------------------------

De ezt egyáltalán nem olyan könnyű megérteni. Előszőr is, milyen embert kell kegyelembe fogadni? Valószínű, hogy valami kiszolgáltatott és nehéz helyzetben levő embert. Logikusan ez elég jó kiindulási pontnak tűnhet a kegyelem megértésének útján. Nade vannak érvek, hogy miért nem kell erről sokat beszélni. Manapság mindenki nagyon pozitív akar lenni és kedves, jó dolgokkal akarja bátorítani a másikat; márpedig arról hallani, hogy milyen súlyos elveszettségben van az ember és mennyire rászorul a kegyelemre, szómiszó tényleg elég kevéssé felemelő, legalábbis pillanatnyilag. Pillanatnyilag - ez az azonnaliság és kóros siettség is a kor sajátja, amikor gyors megoldásokat, azonnali fájdalomcsillapítást akarunk. Jelentkezik egy kis fájdalom, azaz belátom, hogy én sem vagyok tökéltes. És már ott is a gyógyszer: kell egy kis kegyelem, legalábbis egy.kávéskanálnyi.
-----------------------------------------------------------------------------------------------
Ilyen kis kegyelem adagok kisegíthetnek minket esetleges, hirtelen belénknyilaló lelkiismeretfurdalás görcsök idején, de mindeközben egyre messzébb sodródunk a kegyelem mélyebb megértésétől és a magunk megértésétől is. Aki szeretne valóban örülni annak, hogy kegyelembe fogadott, az nem kerülheti meg hogy felismerje, mennyire kegyelemre méltatlan helyzetben van és mennyire szerencsétlen. Ez sokkolóbb, mint egy futó lelkiismertefurdalás vagy mint annak intellektuális belátása, hogy nem vagyok tökéletes, de még csak nem is időleges önbizalomhiányről van szó. Hanem ez egy pillantás egy rohadó hullára és az az iszonyatos felismerés, hogy én vagyok az. És bár mindenem azt kiálltja, hogy ilyen rossz nem lehet, mélyen tudom, hogy ez a valóság és végre tisztán látok. Ez a feltámasztó gyógyszer keserűsége, amely már legalább a számban van. Ez az Isten szerint való szomorúság, mely megbánhatatlan megtérést szerez- ahogy az Írás mondja. Ahol a bűn megsokassodik, a kegyelem annál inkább bővölködik. Jézus kiitta a keserű poharat, amiben nem más volt, mint az Atya rettenetes haragja és tudta mit ivott ki. Ha megtudod, mitől menekültél meg vagy menenkülhetsz meg, akkor semmi sem veheti el az örömödet a kegyelembe fogadásodban.

SEMMI VAGY?!

--------------
Két kérdés és a lelki szegénység A. N. Martintól
---------------------------------

"Az Ige kijelenti, hogy akiket Isten megvált, azok az Ő alkotásai (Ef 2:10). Válaszolnom kell tehát arra a kérdésre, hogy vajon én Isten alkotása vagyok-e? Nem az a lényeg, hogy őszinte volt-e az én döntésem, elhatározásom; nem az számít, hogy mit tettem én Krisztussal és az Ő váltságművével kapcsolatban, hanem az, hogy mit tett értem Isten. Nem azon kell gondolkoznom, hogy elfogadtam-e Krisztust, hanem, hogy Krisztus elfogadott-e engem. Nem az a kérdés, hogy megtaláltam-e az Urat, hanem az, hogy Ő megtalált-e engem.

.

Egy öreg zsidó tanítónak az volt a szokása, hogy két kérdést intézett azokhoz, akik szerettek volna részesülni az úrvacsorában, vagy felvételüket kérték az egyházba. Az első így hangzott: "Mit tett Krisztus érted?" Kíváncsi volt arra, hogy ezek az emberek tudják-e, hogy Isten a bűnösöket milyen tőlük független alapon fogadja magához, illetve megértették-e, hogy Isten kizárólag Jézus Krisztus váltságműve alapján fogadja el az embert. Amikor megbizonyosodott afelől, hogy a kérelmező egyáltalán nem gondolja azt, hogy bűnbánatáért, könnyeiért, jó cselekedeteiért fogadja el őt Isten, hanem egyedül a Krisztus érdeméért, akkor feltette a második kérdést: "Mit munkált Krisztus benned? Tudod már, mit tett érted. Most azt kérdem, mit munkált benned?" Ezt azért kérdezte, mert felismerte azt az iszonyú lehetőséget, hogy valaki az értelmével felfogja ugyan, hogy mit tett Krisztus a bűnösökért, és mégis teljesen idegen marad tőle Krisztus hatalmas munkája a bűnösökben.

.

Most pedig szeretnék én is feltenni nektek néhány kérdést, válaszoljatok rá lelkiismeretetek szerint. Először is: Feltárta-e már előtted Isten oly mértékben a romlottságodat, hogy úgy érezted, rád is érvényes az első két boldogmondás. Csak azok igazán boldogok, akiket annyira megedzett már a Lélek, hogy megtapasztalták ezeknek a mondatoknak az igazságát: "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvígasztaltatnak." Hogyan tesz Isten igazán áldottá, igazán boldoggá? Mindenekelőtt ráébreszt arra, hogy bűnös emberként mennyire szerencsétlen vagyok, és ezzel mélységesen elszomorít. Mit jelent a lelki szegénység? Talán azt, hogy álkegyes módon megpróbálom bebeszélni magamnak, hogy szánalmas, nyomorult féreg vagyok? Egyáltalán nem! A lelki szegénység annak a következménye, hogy szembesülsz azzal, aki valójában vagy. Ráeszmélsz arra, hogy semmi vagy, hogy nincs semmid, és nem is tehetsz semmi olyat, ami méltóvá tenne Isten üdvözítő (megmentő) kegyelmére. A lelki szegénység abból a meggyőződésből ered, hogy Isten az Ő igazságos haragjának örök cétáblájává tehetne és hagyhatna elveszni a pokol tüzében. Megtapasztaltál-e már ebből valamit? Ha nem, akkor kétlem, hogy Krisztust Megváltódnak mondhatod, mert Ő azt mondta, hogy nem azért jött, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívja megtérésre. A lelki szegényekben tudatosult romlottságuk, az hogy az énjük bűnös.

.

Megtörténhet, hogy valaki elismeri ugyan a teljes romottság tanát, mint teológiai igazságot, de közben olyan gonosz, gőgös és önelégült, akár az ördög. Átéltél-e már egy olyan belső lemeztelenítést, amitől úgy érezted, hogy te is lelki szegény vagy, hogy bánkódsza bűneid miatt, hogy a mindenható Isten ellen vétkeztél? Eljutottál-e már addig, hogy annyira utáld a bűnödet, hogy képes légy felhagyni vele és csakis Krisztushoz ragaszkodni? Egy hajdani író nagyon szépen fejezete ezt ki: "Amikor a Szentlélek elkezdi a kegyelem húrjait pengetni egy ember életében, mindig a legmélyebb hangot játssza le először."Az ítélet basszus hangján kezdi, mert így derül ki, hogy Megváltóra van szükségünk."

.

A. N. Martin

Isten - édesen vagy savanyúan?

.

Itt a nyár és egyre jobban csúszik a limonádé. Bár tudom kicsit furcsán hangzik, szeretném bemutatni nektek most Istent úgy, mint egy limonádét. Körülbelül egy éve bontogatja ki nekem Isten ezt a hasonlatot és közben egyre jobban rácsodálkozok, hogy mennyi minden van benne.

.

Ahány ház, annyi szokás, de azért az édesen savanykás limonádé nagyjából mindenhol hasonló. Sőt mivel ez egy nemzetközi szó, ezért összakapcsolja az egész szomjas emberiséget. Biztos azért szeretjük annyian, mert savanykás íze jobban oltja a szomjat mint a víz, az édessége pedig megoldja, hogy jól is essen.

Bár a víz igen fontos alkotóeleme, még sincs rosszabb, mint a vízízű limonádé, amelyik se nem savanyú, se nem édes. Biztos vannak ízlésbeli különbségek is, de ha Istenre vetítjük ki ezt a képet, akkor azt mondhatjuk, hogy Ő a tökéletes limonádé. Ugyanakkor az Ő ízlése mondja Őt tökéletesnek, hiszen Ő teremtette a nyelvünket is benne az ízlelőbimbókkal. (A mi érzékszerveink pedig tudjuk milyen becsapósak.) Istenben tehát tökéletes összhangban van a savanyúság és az édesség. A szigorúság, igazságosság és a nagylelkűség, a szeretet. Ezt mi nem mindig érzékeljük tökéletesnek a saját érzékszerveinkkel, hiszen a mi nyelvünk máshoz szokott. De azok, akik szeretjük Istent, bíznunk kell benne, hogy az Ő ízlése tökéletes, és nekünk is az a mérvadó. Isten nem attól tökéletes, mert mi tökéletesnek érezzük, hanem mert Ő magát tökéletesnek nevezi.

.

Egyre jobban a meggyő-ződésemmé válik, hogy mi, emberek a felvizezett dolgok felé vonzódunk, de valójában Isten sokkal savanyúbb és sokkal édesebb, mint képzeljük! Ő egy INTENZÍV LÉNY! Kirobbanóan intenzív Személy, a Naphoz is hasonlítja Őt a Biblia. A napkitörések során a Nap sokmillió fokos anyaga, mint egy gumiszalag kicsapódik az űrbe, némelyik ilyen napkitörés hossza harmincötször is meghaladja a Föld átmérőjét. Milyen óriási energia és sugárzás, Ézsaiás azonban ezt írja: "Szégyenkezik az izzó nap, mert a Seregek Ura lesz a király a Sion hegyén és Jeruzsálemben, és vénei előtt ragyog dicsősége. (Ézs. 24,23)

.

Isten intenzitásának része, hogy ahogy az édessége, úgy a savanyúsága is intenzív. Ha Isten nagyon szereti a jót, akkor nagyon kell gyűlölnie a gonoszt. Gondoljunk csak két emberre, akik mindketten tanui voltak egy kutya-gázolásának: Az egyik hatalmas kutyabarát, 5 kutyát tart és szabadidejében is a menhelyen segít, a másik viszont minimum közömbös a kutya szó hallatán. Vajon melyiket fogja jobban megviselni a gázolás, és melyik akar szigorúbb büntetést adni a gázolónak? Istennek pontosan ez a kirobbanó igazágszeretete, napkitörés-intenzitású jósága okozza, hogy annyira szigorú kell legyen az igazságtalansággal és a törvényszegéssel szemben. Hiszen, ha szívügye az igazság, akkor sohasem húnyhat szemet a hamisság felett. Isten pontosan annyira édes, mint a mennyire savanyú, annyira szerető, amennyire igazságos, ezek a tulajdonságok nem ellentétei egymásnak, hanem kölcsönösen erősítik egymást, intenzitásuk egyenes arányosságban nő!

.

Mi általában Isten szerető tulajdonságát szeretjük hangsúlyozni, ezzel folyamatosan cukrot pakolunk a limonádéba. Azon igyekszünk, hogy megismerjük, megértsük, és továbbadjuk az Ő szeretetét, de közben megpróbáljuk elfelejteni igazságos haragját, ítéletét. Pedig szeretete intenzitása csak a haragja feszültségében válik igazán naggyá és lenyűgözővé. A felcukrozott limonádé nem is limonádé már, hanem cukros víz, ami csömört és hányingert okoz a kánikulában. Ha megértem a bűnt, megértem a kegyelmet, ahol a bűn megnövekedik, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik (Róm. 5,20). Jézus példázatában is az a szolga, aki sokkal volt adós az urának, az jobban szerette és hálásabb volt az adósság elengedése miatt. (Luk. 7,41-47 )

.

De mit jelent egy igaz hívőnek, egy újjászületett embernek Isten "savanyúsága", szigora? Készüljön fel a legrosszabbakra? Rettegjen a pokoltól és Isten haragjától? Vagy legyen savanyú keresztény? Egyáltalán nem. Aki Istené, az kegyelem alatt van. Ugyanakkor, ha helyes ismerete van Istenről, akkor ez az ismeret istenfélelemben tartja, hálára indítja és Isten kegyelmét naggyá teszi a szemében. Arról nem is beszélve, hogy az elveszettekkel is másként beszél Istenről, mer és tud őszinte lenni az ítéletről és a pokolról is, és nem valami felzukrozott vagy felvizezett "evangéliumot" hirdet, amelyben nyoma sincs Isten erejének.