2008. december 26., péntek

Örülj, kegyelembe fogadott!

-----------------------------------------------------------------------------------------------
Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?! (Luk 1:28-29)

-----------------------------------------------------------------------------------------------

Nem értjük még a kegyelmet. Ezt az édes-keserű szót, ami olyan, mint egy.gyógyszer:.édes.a.szádban.egy.pillanatig,.de.ha.kicsit.tovább.tar- tod.ott,.borzasztó.keserűvé.változik,.úgyhogy.kénytelen.vagy.lenyel- ni.és.így.megszabadulni.tőle.
-----------------------------------------------------------------------------------------------
Kegyelem? Mi tetszetős van ebben a szóban, mi okunk van örülni neki? Uram kegyelmezz, Uram irgalmazz! - mondják tömegek a nap minden percében szerte a világon. Hát nem ez a dolga Istennek, hogy kegyelmezzen, hogy irgalmazzon? Hisz látja, hogy mindenki bűnös,.és mindenkinek.bocsánatra.van.szüksége.
---------------------------------------------------------------------------------------------------
Ez a világ erről szól, hogy mindenkinek megvannak a szükségei, és azért él, hogy ezeket kielégítse. Aztán elfelejtse őket, és mindig azon gondolkodjon, hogy az éppen aktuális szükségét, hogyan elégítse ki. És mennyire tudunk ezért küzdeni. Az "én akarom" belső parancsa mindent.legyőz.és.mindent.megmagyaráz.
---------------------------------------------------------------------------------------------------
És mire van szüksége Istennek? Én általában tudom, hogy mire van szükségem és ez a tudat kellőképen lefoglal. De most karácsony van és Jézus az ünnpelt. Neki mire van szüksége? Semmire, vághatnánk rá és igazunk lenne. Semmire és mindenre. Mindaz, ami történik, arra szüksége is van, de közben minden történést tökéletesen ural. Ezért mindenható Isten. Tőlünk nem kell neki semmi, ami tőle független lenne, de kell neki tőlünk minden, amiben Ő is benne van. Istennek ilyen értelemben szüksége van minden gondolatodra, minden vágyadra, minden rezdülésedre, mert ő akarja ezeket kitölteni és uralni és ezzel önmagával boldoggá tenni téged. Téged, akit arra teremtett,.hogy.örökké.élvezd.az.Ő.személyét.
-----------------------------------------------------------------------------------------------
Örülj, kegyelembe fogadott! Mária megdöbbent ezen beszéden, és elgondolkozott, hogy micsoda köszöntés ez! A kegyelem olyan szó, ami elgondolkoztat, mert nehéz szó. Nehéz szó? Manapság két szó van, amiről mindig szívesen hallanak, az Isten tiszteletére összegyűltek: és ezek a kegyelem és a szeretet. Ezek kapcsán igazán jól lehet mindenkinek felemelő üzenetet mondani. A kegyelem mélységének feltárása céljából a prédikátor általában az áldozat nagyságát és ingyenes voltát, és az ember ellenszolgáltatásra való képtelenségét emeli ki. Körülbelül az a lényege, hogy "Isten valami.nagyon.nagyon.jót.adott.neked,.értsd.már.meg!"
------------------------------------------------------------------------------------------------
De ezt egyáltalán nem olyan könnyű megérteni. Előszőr is, milyen embert kell kegyelembe fogadni? Valószínű, hogy valami kiszolgáltatott és nehéz helyzetben levő embert. Logikusan ez elég jó kiindulási pontnak tűnhet a kegyelem megértésének útján. Nade vannak érvek, hogy miért nem kell erről sokat beszélni. Manapság mindenki nagyon pozitív akar lenni és kedves, jó dolgokkal akarja bátorítani a másikat; márpedig arról hallani, hogy milyen súlyos elveszettségben van az ember és mennyire rászorul a kegyelemre, szómiszó tényleg elég kevéssé felemelő, legalábbis pillanatnyilag. Pillanatnyilag - ez az azonnaliság és kóros siettség is a kor sajátja, amikor gyors megoldásokat, azonnali fájdalomcsillapítást akarunk. Jelentkezik egy kis fájdalom, azaz belátom, hogy én sem vagyok tökéltes. És már ott is a gyógyszer: kell egy kis kegyelem, legalábbis egy.kávéskanálnyi.
-----------------------------------------------------------------------------------------------
Ilyen kis kegyelem adagok kisegíthetnek minket esetleges, hirtelen belénknyilaló lelkiismeretfurdalás görcsök idején, de mindeközben egyre messzébb sodródunk a kegyelem mélyebb megértésétől és a magunk megértésétől is. Aki szeretne valóban örülni annak, hogy kegyelembe fogadott, az nem kerülheti meg hogy felismerje, mennyire kegyelemre méltatlan helyzetben van és mennyire szerencsétlen. Ez sokkolóbb, mint egy futó lelkiismertefurdalás vagy mint annak intellektuális belátása, hogy nem vagyok tökéletes, de még csak nem is időleges önbizalomhiányről van szó. Hanem ez egy pillantás egy rohadó hullára és az az iszonyatos felismerés, hogy én vagyok az. És bár mindenem azt kiálltja, hogy ilyen rossz nem lehet, mélyen tudom, hogy ez a valóság és végre tisztán látok. Ez a feltámasztó gyógyszer keserűsége, amely már legalább a számban van. Ez az Isten szerint való szomorúság, mely megbánhatatlan megtérést szerez- ahogy az Írás mondja. Ahol a bűn megsokassodik, a kegyelem annál inkább bővölködik. Jézus kiitta a keserű poharat, amiben nem más volt, mint az Atya rettenetes haragja és tudta mit ivott ki. Ha megtudod, mitől menekültél meg vagy menenkülhetsz meg, akkor semmi sem veheti el az örömödet a kegyelembe fogadásodban.

Nincsenek megjegyzések: