Egy rosszul csengő szó védelmében: teológia

Egyre több embertől hallom azt a vélekedést, hogy fölösleges dolog a teológia, hiszen csak összeugrassza a hívőket és egyébként sincs köze a valódi keresztényéghez. A kereszténység ugyanis nem egy rideg dogmarendszer, hanem egy vibráló személyes kapcsolat élménye - hangoztatják egyesek.

A teológia lejáratott szó, kidobásra ítélt ócska otromba bútordarab lett sajnos az Istent őszintén ismerni vágyó hívők.között.is. Pedig a teológia nem más, mint egy gondolkodási rendszer Istenről, a szellemi dolgok rendszertana. Úgy, ahogy van rendszertana a világon mindennek, amit csak be tudott azonosítani az ember: az ásványoknak, állatoknak, növényeknek és az embernek is. Sok száz év alatt összegyűlt egy hatalmas tudásmennyiség a körülöttünk lévő világról, amely az alapját képezi minden újabb felfedezésünknek. Senki sem gondol arra, hogy eltüzeli a világ összes növényhatározóját, növényrendszertannal foglalkozó könyvét és minden meglevő preparátumot, és a nulláról kezdi el a növények vizsgálatát: milyen sok már kihalt növényfajjal lennénk szegényebbek! Pedig ilyen őrültséget tesz az is, aki száműzi a teológiát a hitéletéből.

Azok között, akik zsigerből elutasítják a teológiát, - és már a szó hallatán is összehúzzák a szemöldöküket - sokan azért teszik, mert 'teológia' alatt a hívőket nem építő emberi vitatkozásokat, 'teológus' alatt pedig egy saját teóriáját nagyképűen, de homályos értelmű szavakkal magyarázó embert értenek.

A teológia azonban nem emberi teória, hanem az az ismeretanyag, ami a Bibliáből Istenre vonatkozóan kikutat- ható. Van jó és rossz teológia, aszerint, hogy Istent mennyire helyesen vagy hibásan írják le. Senkinek sincs abszolút tökéletes teológiája, mégis aki Isten gyermeke lett, annak van egy csodálatos ígérete: hogy mindnyájan Istentől tanítottak leszünk. Azért lehet bármilyen kicsi ismertünk is Istenről, mert Ő maga ki akarja jelenteni magát az övéinek az ő tényleg szabad akaratából döntött így.

Isten igéjét lehet félreértelmezni, de lehet helyesen is értelmezni - ez utóbbiról talán kevesebbet beszélünk - pedig ezzel foglalkozik az értelmezés tudománya (hermeneológia). Lehetnek helyes ismereteink Istenről akkor is, ha nem ismerhetjük ki Istent. És nem csak lehetnek helyes ismereteink Istenről, hanem Isten az igéjében egyenesen parancsolja, hogy keressük őt és akarjuk Őt jobban megismerni. Tehát mikor a hívő egyszer azt énekli "..Célom csak egy: ismerni mégjobban"* majd nagyban hangoztatja, hogy őt a teológia nem érdekli, azzal nem kicsit kerül ellentmondásba önmagával.

Úgy írom most ezt, hogy tudom, nem én fogom megvédeni a teológiát, hanem a jó teológia fog megvédeni engem a rossz teológiától. És nem csak engem, hanem mindazokat, akik Istent komolyan meg akarják ismerni.

SEMMI VAGY?!

--------------
Két kérdés és a lelki szegénység A. N. Martintól
---------------------------------

"Az Ige kijelenti, hogy akiket Isten megvált, azok az Ő alkotásai (Ef 2:10). Válaszolnom kell tehát arra a kérdésre, hogy vajon én Isten alkotása vagyok-e? Nem az a lényeg, hogy őszinte volt-e az én döntésem, elhatározásom; nem az számít, hogy mit tettem én Krisztussal és az Ő váltságművével kapcsolatban, hanem az, hogy mit tett értem Isten. Nem azon kell gondolkoznom, hogy elfogadtam-e Krisztust, hanem, hogy Krisztus elfogadott-e engem. Nem az a kérdés, hogy megtaláltam-e az Urat, hanem az, hogy Ő megtalált-e engem.

.

Egy öreg zsidó tanítónak az volt a szokása, hogy két kérdést intézett azokhoz, akik szerettek volna részesülni az úrvacsorában, vagy felvételüket kérték az egyházba. Az első így hangzott: "Mit tett Krisztus érted?" Kíváncsi volt arra, hogy ezek az emberek tudják-e, hogy Isten a bűnösöket milyen tőlük független alapon fogadja magához, illetve megértették-e, hogy Isten kizárólag Jézus Krisztus váltságműve alapján fogadja el az embert. Amikor megbizonyosodott afelől, hogy a kérelmező egyáltalán nem gondolja azt, hogy bűnbánatáért, könnyeiért, jó cselekedeteiért fogadja el őt Isten, hanem egyedül a Krisztus érdeméért, akkor feltette a második kérdést: "Mit munkált Krisztus benned? Tudod már, mit tett érted. Most azt kérdem, mit munkált benned?" Ezt azért kérdezte, mert felismerte azt az iszonyú lehetőséget, hogy valaki az értelmével felfogja ugyan, hogy mit tett Krisztus a bűnösökért, és mégis teljesen idegen marad tőle Krisztus hatalmas munkája a bűnösökben.

.

Most pedig szeretnék én is feltenni nektek néhány kérdést, válaszoljatok rá lelkiismeretetek szerint. Először is: Feltárta-e már előtted Isten oly mértékben a romlottságodat, hogy úgy érezted, rád is érvényes az első két boldogmondás. Csak azok igazán boldogok, akiket annyira megedzett már a Lélek, hogy megtapasztalták ezeknek a mondatoknak az igazságát: "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvígasztaltatnak." Hogyan tesz Isten igazán áldottá, igazán boldoggá? Mindenekelőtt ráébreszt arra, hogy bűnös emberként mennyire szerencsétlen vagyok, és ezzel mélységesen elszomorít. Mit jelent a lelki szegénység? Talán azt, hogy álkegyes módon megpróbálom bebeszélni magamnak, hogy szánalmas, nyomorult féreg vagyok? Egyáltalán nem! A lelki szegénység annak a következménye, hogy szembesülsz azzal, aki valójában vagy. Ráeszmélsz arra, hogy semmi vagy, hogy nincs semmid, és nem is tehetsz semmi olyat, ami méltóvá tenne Isten üdvözítő (megmentő) kegyelmére. A lelki szegénység abból a meggyőződésből ered, hogy Isten az Ő igazságos haragjának örök cétáblájává tehetne és hagyhatna elveszni a pokol tüzében. Megtapasztaltál-e már ebből valamit? Ha nem, akkor kétlem, hogy Krisztust Megváltódnak mondhatod, mert Ő azt mondta, hogy nem azért jött, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívja megtérésre. A lelki szegényekben tudatosult romlottságuk, az hogy az énjük bűnös.

.

Megtörténhet, hogy valaki elismeri ugyan a teljes romottság tanát, mint teológiai igazságot, de közben olyan gonosz, gőgös és önelégült, akár az ördög. Átéltél-e már egy olyan belső lemeztelenítést, amitől úgy érezted, hogy te is lelki szegény vagy, hogy bánkódsza bűneid miatt, hogy a mindenható Isten ellen vétkeztél? Eljutottál-e már addig, hogy annyira utáld a bűnödet, hogy képes légy felhagyni vele és csakis Krisztushoz ragaszkodni? Egy hajdani író nagyon szépen fejezete ezt ki: "Amikor a Szentlélek elkezdi a kegyelem húrjait pengetni egy ember életében, mindig a legmélyebb hangot játssza le először."Az ítélet basszus hangján kezdi, mert így derül ki, hogy Megváltóra van szükségünk."

.

A. N. Martin