2008. június 22., vasárnap

Kígyóbohóc

Kicsit továbbszőve a tegnapi írásomat, álljon itt ez. Vigyázat! Puszta spekuláció következik.
.---------------------
- Te csiga, kinyomom a szemed! - hördült rá a kígyó a nyugodtan továbbcsúszó csigára. Éva már kuncogott kicsit odébb.
---------------------
- Aztán a lábadat is kitépem, . . . mind - folytatta ordítva a kígyó - és kiszívom a véred, érted? - vigyorgott rá a csigára gonoszul, miközben a távolabb álló Ádámra és Évára sandított. Éva már hahotázott és a térdét verte, Ádám is nevetett, aztán újra elcsendesedett a kert.
---------------------
Estefele férje nyakát átkulcsolva pihegett az asszony.
---------------------
- Mit szólsz a kígyóhoz? ... Én szeretem. Szerintem ő a legmókásabb állat a kertben.
---------------------
- Hát, lehet. De mintha kicsit sokat lennél vele mostanában?
---------------------
- Miért? Nem azt tiltották meg, hogy vele beszéljünk!....
---------------------
A Sátán minden gonoszsága furának és viccesnek hangozhatott a még ártatlan ember fülének, sőt nagyon vicces lehetett, amíg eszükbe se jutott megtenni. Ennyire meglepő, képtelen és különös lehetett a tökéletes Isten közelségben, az isteni dicsőségben, a természetes tökély és jóság állapotában a gonoszság. A kígyó nagy bohócnak tűnhetett egy ideig.
---------------------
Isten azt valóban nem tiltotta meg, hogy a kígyóval beszéljenek. Nem, a Teremtő nem vette gyerekszámba az embert, mint ahogy egy gyereknek megtiltják, hogy idegen, rosszkinézetű bácsikkal szóba álljon. Nem, Isten nagy méltóságot adott az embernek és vele együtt nagy felelősséget. Az ember méltósága éppen ebben a felelősségben látszik. Itt az Édenben a még ártatlan ember szemtől szemben a gonoszággal, a nyilvánvaló képtelenséggel és ostobasággal. Ez egy drámai pillanat. Az ember pedig tudhatta, hogy hülyeséget tesz: hogy azért a mámorító függetlenségérzés pillanatért végtelen kínlódással fizet majd.
---------------------
Kicsit olyan lehetett ez, mintha elképzeled, hogy nagyon viszket a lábad. Nagy nehezen végre hozzzáférsz, és el is kezded gyorsan vakarni: jól esik, hogy már nem viszket, de mégsem bírod abbahagyni, mintha a kezed többé nem engedelmeskedne az akaratodnak, egyre erősebben vakarod a helyet ... amíg leválik a bőr és kiserken a vér, aztán szétmálik a hús és porzik már a csont, de még ekkor se bírod abbahagyni.
---------------------
Így ragad magával a bűn is. Egy bűn a teljes megkötözöttséget leplezi le annak, aki még nem született újjá. Csak egy bűn kell eszedbe jusson, hogy beláthasd: a bűn rabja vagy. Volt időd hozzászokni, sőt meg is szeretni. Azt gondolhatod, hogy már annyira hozzád nőtt, hogyha elveszítenéd, akkor önmagad veszítenéd el. Ez nem igaz! Nem a bűnre lettél megteremtve. Hátat lehet fordítani az ostobaságnak. Mert van, aki a kígyó fejére taposott, és az nem kel fel többé.
---------------------
Jézus parancsolja: Térjetek meg (= hagyjatok fel a bűneitekkel), mert elközelített az Isten országa!

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Brrrrrr