(John Piper: Desiring God)

Te körülmény-független vagy már?

Sokfelől halljuk és magunk is hangoztatjuk evangéliumi körökben, hogy Jézus sohasem ígért problémamentes életet. Tisztában vagyunk vele, hogy a jólét-evangélium hazugság, azaz ha Krisztus követői lettünk, attól még nem feltétlenül hullt az ölünkbe egy zsíros állás, egy tökéletes társ vagy a telitalálat az ötös lottón. De vajon nem egy problémamentes élet után sóvárgunk, mikor a dugóban araszolunk vagy amikor már félórája nézünk farkasszemet a sorszámunkkal? Nem problémamentes életre vágyunk vajon, mikor a "már megint ezt vagy azt csináltad" szemrehányás hagyja el a szánkat?

Könnyen elfelejtjük, hogy van annál jobb, mint a problémamentes élet,  mégpedig a körülmény-független élet. Ráadásul ez utóbbi nem elérhetetlen cél. Pál a következőket mondja:

"...mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem" (Fil 4: 11-13)

A körülmény-független élet az, amikor a vizen jársz, pedig tombol a vihar a tengeren. A körülmény-független élet az, amikor meg tudod csókolni az Atya fenyítő kezét. Az, amikor elégedett vagy és hálás Őbenne és Őérte és ugyanabban a pillanatban legyőzhetetlen, mert kiválasztott, mert nincs vesztenivalód,... mert Ő szeret!

Pokol - A VÉGTELENÍTETT ELVONÓKÚRA

Sokak számára az egyik legérthetetlenebb dolog, hogy hogyan küldhet egy szerető Isten a pokolra embereket, oda, "ahol - Jézus szavaival élve - a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki".

Nem gyakori beszédtéma ez a keresztények között, kényelmetlen volta miatt kerülni szoktuk. Ha viszont nem-keresztények szögezik nekünk a kérdést, máris megkerülhetetlenné válik. A példázatok vagy hasonlatok gyakran segítenek megérteni dolgokat. Így volt nekem ez a végtelenített elvonókúra metafora is.

Gondoljunk bele, hogy amikor a drogos az elvonóba kerül, akkor óriási fajdalmai vannak, mert valami olyan dologról kell leszoknia, amit nagyon megszeretett. Az az örömfajta, amit a drog miatt rendszeresen átélt, igazából soha nem járt neki, soha nem volt a normális élet része. Az egy kierőszakolt örömfajta volt, amellyel a testét kizsigerelte és tönkretette. Ezzel együtt rendszeresen nagy örömet okozott neki a szer, ami egy ellenállhatatlan, mindent elsöprő szükséggé terebélyesedett. Ezért is hiányzik már észvesztően, amikor elvonják tőle.

Hozzászokott az ember is itt a földön Isten jóságához. Minden pillanatban élvezzük, hogy Ő felhozza a napját jókra és gonoszokra egyaránt, élvezzük az egészséget, a látványt, az ízeket, szagokat, illatokat, érintéseket, és mindenféle jó érzéseket; érdekes, ámulatra késztető eseményeket, a kíváncsiságunkat kielégítő információkat. És mindezek naponta százezrével érnek el minket és erősítik bennünk a tudatot, hogy élni JÓ DOLOG!!!

Sőt még a bűn is ad valamilyen örömet az eltorzult embernek. De amikor vége a földi életnek, akkor Isten kivonja az összes jót a világból és semmi sem marad, ami élvezhető, ami érdekes, ami akármennyire jónak nevezhető lenne. Olyan ez, mint mikor látunk egy narancsot egy tálon, aztán a következő pillanatban már egy teljesen aszott narancsot találunk a helyén. Ugyanis egy szempillantás alatt minden víz kivonódik belőle és egy pici kővé zsugorodik ott a szemünk előtt.

Az ember egy Isten nélküli pici szörnnyé zsugorodik. Mi is maradhatna belőle, ha Isten minden jót kivont a lényéből??? (Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? -1Kor 4:7)

Az élet, amit kaptunk, nem a miénk. Gazdálkodásra kaptuk és ezért vissza kell adnunk, annak, aki adta. A mi életünk NEM ÉRTÜNK VAN, hanem egy nálunk nagyobbért, Istenért. Úgy kell gazdálkodnunk az élettel, hogy az a legnagyobb hasznot hajtsa annak, akitől kaptuk. Az élet megléte tehát nem választható szét, annak céljától. Mindent vagy semmit alapon veszthetjük el vagy nyerhetjük meg, ahogy a Példabeszédekben mondja az Írás: "Aki megnyert engem, nyert életet, és kegyelmet nyer az ÚRtól. De aki vétkezik ellenem, magának árt, gyűlölőim mind a halált szeretik. "(Péld 8: 35 - 36).

Az a borzasztó a pokolban, hogy egyedül minket lehet hibáztatni érte! Akinek nem kell az élet, az a halált választja, nincs középút. Ráadásul ez egy végtelenített elvonókúra, a pokol egyre szörnyűbb hely lesz. Mert ahogy telik, az ott soha el nem múló idő, az úgy telik majd, mintha tényleg egyre több percből állna az óra, és egyre több másodpercből a perc...

Ha még nem tetted, kérlek békülj ki Istennel, amíg teheted!

A lázadó konformista

Lázadok a törvény ellen, hogy lázadnom kellene minden törvény ellen!

Tehát lázadok a Carpe Diem! ellen, mert utálom a hazugságot, hogy CSAK annyi örömöm lehet ebben az életben, amennyit egy emberöltő alatt ki lehet szipkázni belőle.

Ez valóságos lázadás a mai világrend ellen, ugyanakkor tisztelgés az örökkévaló világrend előtt. Ezért vállalom: lázadó konformista vagyok és egyre jobban élvezem!

Tóth Árpád: Isten oltó-kése

Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tied az én harcom,
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényű arcom.

Sírfelirat

Semmit sem kaptam meg, amit megérdemeltem volna; 

de mindent megkaptam, amit nem érdemeltem meg!
... és ezért nagyon nagyon hálás vagyok!

MEGSZÜLETTEM!!!

Ma lesz 10 éve, hogy megszülettem. Nem sok idő ez, főleg, hogy tudom, hogy ezeknek a szülinapoknak soha nem lesz vége! :))

Isten csodálatos,... sokkal csodálatosabb és értékesebb, mint ahogy 10 éve gondoltam. Ő a legnagyobb kincs ebben az életben és az eljövendőben is! Minden nappal egyre többet ismerhettem meg belőle ez alatt az idő alatt, és egyre jobban látom, hogy mennyire szükségem van rá. Köszönöm azoknak a barátoknak, akikkel együtt ünnepelhettem meg ezt a napot! Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít! És hogy mennyire nem csak mi örülünk ennek, hanem mennyivel inkább örül Isten, arra álljon itt ez a példázat:

¹A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. ²A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: "Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük." ³Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: ⁴"Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? ⁵És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, ⁶hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. ⁷Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre." (Lukács 15.)