.
Hogy is találhatná meg valaki a helyét a világban, ha elfelejtette, hogy mire való? De van-e valamirevaló ember, aki tudja már, hogy mire való? Nem csak azt, hogy miben tehetséges, és mit csinál szívesen, de hogy mi célból létezik?
.
Senki sem csodálkozik azon, ha a fogkefe helyes használatáról hall, vagy ha fültanúja, mikor egy kisgyereknek elmagyarázzák, hogy is tartsa a villát. Ki mondhatja a villára vagy a fogkefére, hogy céltalan tárgy, vagy hogy csupán a véletlen műve? De nemcsak ilyen állításokkal lehet nevetségessé válni, elég csupán "félrehasználni" egy adott eszközt, hogy nevetség tárgyai legyünk. Elég visszafogott kreativitásról árulkodna például WC kefével fésülködni vagy fogkefére tekerni a spagettit. Pedig hasonlóan nevetséges, de méginkább szánalmas dolog, ha mi emberek "használjuk félre" magunkat. Ha nem töltjük be azt a célt, amire Isten megteremtett bennünket, azaz:
- hogy visszatükrözzük Őt (Kol 3:10, Gal. 4,19, Ef 4:22-24)
- hogy legyünk mi az Ő kegyelme dicsőségének magasztalására (Eféz. 1:6,12,14)
- hogy megismerjük Őt és örökké élvezzük csodálatos lényét (Eféz. 1,17; 3,19 ; Ján 17:3 )
Hát, nem kevesebbre lettünk megteremtve!
Te betöltöd ezt a célt? Vajon nem használod félre magad?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése